1.rész- Vége a nyugalomnak

  Csendben telnek napjaim. Semmi konferencia, semmi talákozó. Végre nem kell állandóan komoly arckifejezést vágnom. Megparancsoltam az őröknek, hogy menjenek nyugodtan pihenni, mert bezárom az ajtót. El is mentek, hála az égnek. Nem tudom miért, de nyugodtabb vagyok őrök nélkül.
  Elővettem a gitárom és nagyon csendben pengettem a húrjait. Gondolataim nem vezéreltem, a kezem szabadon járt és azon kaptam magam, hogy gyönyörű a dal, de szomorú. Azért lejegyeztem a hangjegyeit, hátha kellhet még valaha. Több száz szomorú dalom van, szerintem vidám nem fog születni addig míg a palotában ''raboskodok''.
  Ekkor gyenge kopogásra lettem figyelmes, az édesanyáméra. Odasétáltam az ajtóhoz és felvettem a ''komoly pofát''.
     -Szia kincsem!-ezzel beljebb lépett.-Csak szólni akartam, hogy nagyon csípd ki magad, mert a szomszéd királyság hercege elérte a megfelelő kort és herceggé avatják. Meg vagyunk hívva.
     -Igen édesanyám! Készülődök.
   Kiment... hmm ez kemény menet lesz! Lássuk csak!
Első összeállításom:

Elég szép, de nem a legjobb. Lássuk mi van még itt.

Második összeállításom:

Hát, szép de nem az igazi... Hmm az a ruha ott igen jól néz ki lássuk csak.

Ez az! Tartassuk fel a rögeszméket! Mindegy ez pont jó lesz egy ilyen ''fontos'' eseményre. A herceg túl hogy is mondjam, olyan... áhh hagyjuk tessék így néz ki:

A viselkedése meg:

Szóval szörnyen fontos, mindegy irány a limuzinba!