Huh, ezt most meg kell tennem, azonnal! Ha most nem, akkor soha! Jól van,jólvan.... Most!
-Kimegyek a mosdóba!-szóltam az édesanyámnak.
-Rendben! Siess vissza!
Csendben kislisszantam a W.C-be. Rohantam az ablakhoz, nagy nehezen kimásztam ez a hülye ruha miatt. Mindegy! Most rohanni kell! Egyre csak futottam a titkos úton... Semmi nem érdekelt csak a szabadság, más akartam lenni.Nem egy királylány aki mindet parancsra tesz, önmagam akartam lenni, amit a palotában nem érhettem el. Minden egyes lépésem után, mintha erősebb lett volna a vágy.
Elértem a palotát és a titkos bejáraton keresztül bejutottam a hatalmas kertbe, de egyenesen az istállóba rohantam. Ez az egyik legveszélyesebb rész! Mindenhol őrök, a lovász is bármelyik percben betoppanhat vagy akár a szüleim.
Rengeteg ló aludt csendben a bokszokban. Pej, fehér,fekete szőrzetük volt. De engem csak egy fehér érdekelt, Mirdy. Mindig velem volt, igaz, hogy ritkán ülhettem fel rá, mert ''veszélyes'' hogy éljek édesanyám szavaival. Csendben kinyitottam a rekeszt és felébresztettem. Nagy szemeiből kiváncsiság sugárzott. Szinte némán suttogtam neki:
-Megszökünk, kislány....megszökünk...
Ezzel megragadtam a mellette heverő nyeregtáskát és hátul belopództam a palotába. Bent szinte senki sem volt, az őröket leszámítva. Futottam, de jött egy őr, ezért behúzódtam egy kissé kiálló falszakasz mögé.
-Huh, ezt megúsztam!
Villámgyorsan befutottam a szobámba és pakoltam a ruháimat. Közben hullottak a könnyeim. Nem igazán szerettem itt lenni, de azért mégiscsak a szüleim. Átléptem az íróasztalomhoz és tettem magamhoz pénzt, telefont, majd a fürdőbe és elvettem a fésűmet is. Átöltöztem egy valamivel kényelmesebb ruhába és már osontam is az istállóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése