A szökés 2/1

Huh, ezt most meg kell tennem, azonnal! Ha most nem, akkor soha! Jól van,jólvan.... Most!
  -Kimegyek a mosdóba!-szóltam az édesanyámnak.
  -Rendben! Siess vissza!
Csendben kislisszantam a W.C-be. Rohantam az ablakhoz, nagy nehezen kimásztam ez a hülye ruha miatt. Mindegy! Most rohanni kell! Egyre csak futottam a titkos úton... Semmi nem érdekelt csak a szabadság, más akartam lenni.Nem egy királylány aki mindet parancsra tesz, önmagam akartam lenni, amit a palotában nem érhettem el. Minden egyes lépésem után, mintha erősebb lett volna a vágy.
   Elértem a palotát és a titkos bejáraton keresztül bejutottam a hatalmas kertbe, de egyenesen az istállóba rohantam. Ez az egyik legveszélyesebb rész! Mindenhol őrök, a lovász is bármelyik percben betoppanhat vagy akár a szüleim.
   Rengeteg ló aludt csendben a bokszokban. Pej, fehér,fekete szőrzetük volt. De engem csak egy fehér érdekelt, Mirdy. Mindig velem volt, igaz, hogy ritkán ülhettem fel rá, mert ''veszélyes'' hogy éljek édesanyám szavaival. Csendben kinyitottam a rekeszt és felébresztettem. Nagy szemeiből kiváncsiság  sugárzott. Szinte némán suttogtam neki:
     -Megszökünk, kislány....megszökünk...
    Ezzel megragadtam a mellette heverő nyeregtáskát és hátul belopództam a palotába. Bent szinte senki sem volt, az őröket leszámítva. Futottam, de jött egy őr, ezért behúzódtam egy kissé kiálló falszakasz mögé.
   -Huh, ezt megúsztam!
  Villámgyorsan befutottam a szobámba és pakoltam a ruháimat. Közben hullottak a könnyeim. Nem igazán szerettem itt lenni, de azért mégiscsak a szüleim. Átléptem az íróasztalomhoz és tettem magamhoz pénzt, telefont, majd a fürdőbe és elvettem a fésűmet is. Átöltöztem egy valamivel kényelmesebb ruhába és már osontam is az istállóba.

A terv

Elszökök innen mindenképp. Csakhogy nem tudom, hogy hogyan. Hmm, talán ha, de nem....vagy esetleg,nem, ez nem jó... Megvan! Azt színlelem, hogy a mosdóba kell menjek, de onnan az ablakon át kiszökök és onnan hazafutok a titkos úton. A palotába bejutok könnyűszerrel, hisz minden zegét-zugát ismerem. Onnan gyorsan az istállóba futok és felkészítem Mirdyt, a lovamat, a lovaglótáskával a szobámba futok, bepakolok amilyen gyorsan csak lehet és vissza Mirdyhez. Felülök rá és viszlát ''rabság''!

(Minifejezet!)

2. rész-Elhatározás

Lesétáltam a limuzinig nagy kecsesen, de nem is nagyon tudok másként, szerintem megszokás. Beültem és vágtam a megszokott arckifejezést. Beszálltak a szüleim is.
Csendben bámultam ki az ablakon. Csodás telünk volt. Pihe-puha pelyhek szálltak lefele. A faágakat vastag réteg hó védte. Madarak szálltak egy-két helyen.
    -Drágám....-szólalt meg anyu.
    -Tessék édesanyám?
    -Tudod Pete herceg az egyetlen herceg közel, s távol, így légy hozzá kedves!

    -Igenis...
  Elhallgatott... Fura, nagyon fura. Kevésszer hagyja befejezetlenül a mondandóját. Mindegy megérkeztünk.
 Édesanyám indult először:

Csodásan néz ki, nem? Elindult súgott valamit egy embernek és bevonult, mire az emberke bekiabálta a nevét. Utána mentem én, majd édesapám.A mi nevünket is bekiabálták: 

-Tália és Joseph Bour! A szomszéd király és lánya!   

Ez a palota is elég szép, de sosem szerettem itt lenni. Túl lehangolóak a színek, minden olyan egyhangú, mint az életem... Néha csak el szeretnék menekülni innen és egy egyszerű lánynak lenni.

Remek jön Pete herceg. Anyukám oldalra fordult és ezt súgta: ''Mosolyogj!''. Hát jó, akkor mosolyogjunk. A palotán keresztül futott ide valami ''ló'' hátán

Jézus segíts! Mindegy Táli mosolyogj, csak mosolyogj! Mikor ideért kézcsókot adott mire én az etikett szerint meghajoltam. (Fú, hogy utálom az etikettet! Állandóan csak hajolgatni kell! A nőknek is, a férfiaknak is meg kell hajolnom!)Pete herceg így köszöntötte a szüleimet:

-Jóh naphot Joseffhh úrh ésh Amhandahh hölgyhem!

Ja, a beszédhibái, anyu nevét katasztrofálisan mondja! Anyu Amanda (Ámándá) nem Amhandahh! Na mindegy... 

-Jöjjenek kérem, foglaljanak helyet!-mondta Pete herceg édesanyja, Lucy.

-Á Lucy, de rég láttalak! Jöjj, sok beszélnivalónk van, pótoljuk be az elmaradt időt!-lelkendezett édesanyám.

Ők ketten elvonultak az ünnepség kezdetéig. Addig én ott poshadtam meg a széken. Végülis megérkezett a pillanat, amikor elkezdődött az ünnepség, királlyá koronázzák Pete-et. Nagyban folyt a beszéd, egyre csak sorolták Pete jogait. Ekkor Pete felszólalt:

-Kedvesh egybehgyűltek, itth hivhtaloshan ish bejelentjükh Táliah Bourh ésh azh én nászunkath!

Itt megállt a világ számomra! ''Mi van?! Az én és az ő násza?!'' Édesanyám hatalmas vigyorral az arcán annyit  mondott, hogy: ''Hát nem csodás a szerelem?'' Na ezt nem, ezt már nem tűröm! Elszökök innen de még most azonnal!

1.rész- Vége a nyugalomnak

  Csendben telnek napjaim. Semmi konferencia, semmi talákozó. Végre nem kell állandóan komoly arckifejezést vágnom. Megparancsoltam az őröknek, hogy menjenek nyugodtan pihenni, mert bezárom az ajtót. El is mentek, hála az égnek. Nem tudom miért, de nyugodtabb vagyok őrök nélkül.
  Elővettem a gitárom és nagyon csendben pengettem a húrjait. Gondolataim nem vezéreltem, a kezem szabadon járt és azon kaptam magam, hogy gyönyörű a dal, de szomorú. Azért lejegyeztem a hangjegyeit, hátha kellhet még valaha. Több száz szomorú dalom van, szerintem vidám nem fog születni addig míg a palotában ''raboskodok''.
  Ekkor gyenge kopogásra lettem figyelmes, az édesanyáméra. Odasétáltam az ajtóhoz és felvettem a ''komoly pofát''.
     -Szia kincsem!-ezzel beljebb lépett.-Csak szólni akartam, hogy nagyon csípd ki magad, mert a szomszéd királyság hercege elérte a megfelelő kort és herceggé avatják. Meg vagyunk hívva.
     -Igen édesanyám! Készülődök.
   Kiment... hmm ez kemény menet lesz! Lássuk csak!
Első összeállításom:

Elég szép, de nem a legjobb. Lássuk mi van még itt.

Második összeállításom:

Hát, szép de nem az igazi... Hmm az a ruha ott igen jól néz ki lássuk csak.

Ez az! Tartassuk fel a rögeszméket! Mindegy ez pont jó lesz egy ilyen ''fontos'' eseményre. A herceg túl hogy is mondjam, olyan... áhh hagyjuk tessék így néz ki:

A viselkedése meg:

Szóval szörnyen fontos, mindegy irány a limuzinba!

Bevezető

    Minden kislány álma... hercegnőnek lenni. Csodaszép báliruhákban járni, állandóan gyönyörű hajban pompázni, ékes koronával. Palotában élni és vagy száz cseléd lesse ügyük-bajuk, de talán a leggyakoribb indok, hogy egy herceg szeresse őket, hogy akár egy sárkányt is legyőzzön értük.
   Mégis, ha hercegnő vagy akkor teljesen más szempontból nézed ezt az ügyet. Ezt biztosíthatom én, Tália hercegnő. Csodaszép birodalom felett uralkodom, mégis szomorú vagyok. Szüleim követelik a száz százalékos komolyságot. Semmi felszabadultság, semmi játék, semmi könnyűzene. Állandóan csak a keringő, a komolyzene és a makulátlan külső.
       Egy egyszerű napon (semmi találkozó, sehova sem megyünk) is így nézek ki:

Szóval értitek. Amúgy, ha a szüleim nem látnak elég felszabadult vagyok. Szeretek festeni, énekelni és este 

csak a csillagokat bámulva merengeni arról, hogy valaha megtalálom-e a szerelmem. Igen, álljunk meg egy döbbent pillanatra a második rögeszme is romba dőlt. Nem legyeskednek körbe hercegek százai, esetleg egy-kettő, az is kényszerből. Szóval szingli vagyok ezerrel. Tizenöt évem ellenére egyetlen kapcsolatom sem volt. Régóta álmodom egy olyan fiúról aki mellettem áll mindenben, csókjai tüzesek és szívből szeret.